Az iskola
Mi a daseinanalízis
Módszerében fenomenológiai-hermeneutikai, irányultságában ontológiai-antropológiai pszichoterápia. Tiszteli a jelenséget mint azt, ami önmagából mutatkozik meg.
- Martin Heidegger Sein und Zeit · 1927
- Ludwig Binswanger 1881–1966
- Medard Boss 1903–1990
- Gion Condrau 1919–2006
A kulcsszavak
1.1.: Az alapítók: Binswanger, a leíró pszichiátria területének alapítója,
Boss, egy pszichoterápiás módszer alapítója és folytatója Condrau, a daseinanalitikus pszichoterápiás iskola alapítója
1.2.: A daseinanalízis mint pszichoterápia Martin Heidegger ontológiáján alapul
1.3.: A Da-sein heideggeri értelmének hangoltan értő megragadása 1.4.: A fenomenológiai antropológia és megközelítés (Husserl) 1.5.: Heidegger hermeneutikai fenomenológiája a „Lét és idő”-ben 1.6.: A „lét” kérdése 1.7.: Alapfogalmak:
| Német | Angol | Francia | Portugál |
|---|---|---|---|
| Sein | Being | Être | Ser |
| Dasein | Being-There | Être le-là | Dasein (Ser-ai) |
| In-der-Welt-Sein | Being-in-the-world | Être-au-monde | Ser-no-mundo |
| Entwurf / Geworfenheit | Project/Thrownness | Projet / Déréliction | Projeto/ Ser-lançado |
| Sein-zum-Tode | Being-towards-death | Être-vers-la-mort | Ser-para-morte |
| Sorge | Care | Souci | Cuidado/cura |
| Zeit | Time | Temps | Tempo |
| Ereignis | Event | Evénement-appropriant | Acontecimento apropriativo |
| Gelassenheit | Detachment | Laisser-être / Sérénité | Serenidade |
| Lichtung | Clearing | Eclaircie | Clareira |
| Offenständigkeit | Openness | Apérité | Abertura |
| Entschossenheit | Resoluteness | Résolution | Resolução |
| Frei-Sein | Being-free | Être-libre | Ser-livre |
Történet és alapelvek
A 20. század elején több gondolkodó merte kimondani félelmét, hogy a természettudomány hatalma elhomályosítja, sőt szétzúzza a pszichoterápia alapvető dimenzióját, amely a „Ki az ember?” kérdésében gyökerezik. Martin Heidegger Daseinsanalytikja fektette le az alapokat a Sein und Zeit (Lét és idő) (1927) című művében. A Da-sein (mint a lét ott-ja) Analytikjának az a feladata, hogy megmutassa: a világ nem pusztán az énnel vagy szubjektummal szemben álló tárgyak összessége, amely gondolatot a karteziánus gondolkodás tételezett, s amely a természettudományok számára alapvető. Heidegger megmutatta, hogy a világ nem hozzáférhető az ember előzetes világra vonatkozottsága nélkül. Az emberi Da-sein az a jelenlévő nyitottság a világ felé, amely mindig már vonatkozik rá, s úgy helyezkedik el benne, hogy minden cselekvés végrehajtásában rá utal. Ebből következik, hogy az ember testileg (leiblich) van jelen, és a világában helyezkedik el. Heidegger Daseinsanalytikja tovább él a klinikusok gondolkodásában és gyakorlatában Daseinsanalyseként, a daseinanalízis megalapítójának, Ludwig Binswangernek (1881-1966) köszönhetően, aki pszichiáterként, a fenomenológiai módszerrel élve gondosan megmutatta, hogyan marad el a természettudományok ideológiája és az arra épülő gondolkodásmód attól, hogy számot adjon az emberi tapasztalásról és viselkedésről, s hogyan téveszti el az emberi létezés sajátos természetét. Medard Boss svájci pszichiáter (1903-1990), akit a daseinanalízis mint terápiás módszer első képviselőjének tekinthetünk, mindig világosan megkülönböztette a Daseinsanalyset a Daseinsanalytiktól (amely Heidegger fundamentálontológiájának része). Fontos újra meg újra hangsúlyozni: a daseinanalízis nem heideggeri fogalmak közvetlen alkalmazása a klinikai tevékenység keretében. A daseinanalízis minden egyes ember létezésének értelmét annak egyedi személyes tapasztalatában keresi. A daseinanalízis terápiás hatóköre annak megértésén nyugszik, ahogyan az emberi létezés fenoménje megmutatkozik abban, hogy elfogadja azt, ami van, úgy, ahogyan van. Az ilyen megértés újszerű klinikai tevékenységhez vezet. Boss rendezte sajtó alá Heidegger Zollikoni szemináriumait, amelyek pszichiáter orvosok és orvostanhallgatók számára tartott tanulmányi üléseket rögzítenek. A mű mérföldkő a daseinanalízis történetében és fejlődésében. A szemináriumok kiinduló kérdése: mit jelent létezni? A további tárgyalt fogalmak közé tartozik az empirikus létezés, a valóság, a tárgyilagosság, a kiterjedés mint a tér tulajdonsága, mit jelent teret elfoglalni, az észlelés, az anyagi test (Körper) fogalma, az ember saját teste (Leib) és a testi fenomén (Leibphänomen), valamint a szabadság. Gion Condrau (1919-2006) 1971-ben társalapítója és igazgatója volt a Daseinanalitikus Pszichoterápiás és Pszichoszomatikai Intézetnek. Az intézet később Zürichi Daseinanalitikus Iskolaként vált ismertté. Condrau pszichiátriát, neurológiát és filozófiát tanult. Medard Bossnál végzett kiképző analízise után lett daseinanalitikus, és 1959-től 1969-ig látogatta Martin Heidegger zollikoni szemináriumait. Számos publikációjában Condrau Heidegger gondolkodásának a klinikai és pszichoterápiás munkában való megvalósítására összpontosított, és a fenomenológia elvein nyugvó daseinanalitikus neurózis- és pszichoszomatika-elméletet dolgozott ki. 1990-ben Condrau és a zürichi csoport megalapította a Daseinanalitikus Pszichoterápia Nemzetközi Szövetségét (IFDA).
Alice Holzhey új daseinanalitikus megközelítést dolgozott ki a lelki szenvedéshez, amely szintén Heidegger Sein und Zeit-beli egzisztenciális antropológiáján alapul, ám magába foglalja Kierkegaard és Sartre fontos belátásait. A daseinanalízisnek ez a változata a pszichoanalízisre támaszkodik, de Sigmund Freud döntő felfedezéseinek egzisztenciális értelmet ad. A pszichopatológiát olyan egzisztenciális hermeneutika útján közelíti meg, amely az embert mint „saját létéből fakadó szenvedést” tárja fel. Az álomértelmezést szintén hermeneutikusan közelíti meg.
Elmélet és módszer
A daseinanalízis a pszichoanalízis olyan formájaként érthető, amely fenomenológiai-hermeneutikai megközelítésű és ontológiai-antropológiai beállítottságú. Túllép a pszichoanalízis tudományos modelljén, amely az emberi létezés tárgyiasításaira korlátozódik. Alapállása a legnagyobb tiszteletet követeli meg maguk a fenomének iránt (a fenomén úgy értve, mint ami önmagában mutatkozik meg, mint ami feltárul számunkra). Edmund Husserl fenomenológiai belátásától vezérelve, mely szerint mindaz, ami „van”, önmagában és önmagából mutatkozik meg, a daseinanalízis a fenoménekre mint az emberi életben az értelem alapjára összpontosít. Ezek a páciens világban-benne-létének fakticitásbeli végrehajtásában tárulnak fel, amint az előtérbe kerül. A daseinanalitikus terápia hordozó alapja és magja a másik ember (Da-sein) a terapeutához való viszonyában. A legelső pillanattól fogva a daseinanalitikus és a daseinanalizált eredendő embertársi viszonyban áll, amelyben mindkettő hozzáteszi a magáét. Mindketten részesei egy történésnek, amely meghatározza kölcsönös viszonyuk alakulását, önállósághoz vezeti a daseinanalizáltat, és megmutatja neki a helyét a világban. Az emberi szenvedés daseinanalitikus megértésének kiindulópontja az ember létezése. A létezés nem pusztán egy érző lény (tárgy) kéznéllevőségét jelöli, hanem az ember sajátos létmódját mint világra vonatkozó Da-seint. A hangulatok a ráhangoltság olyan formái, amelyek közvetlenül feltárnak egy világhoz való viszonyt, gyakran azáltal, hogy az ember elfordul a tulajdonképpeni önmaga-lététől. Így a szorongásban (a ráhangoltság egyik alapformájában) a többé nem-tudni-lenni lehetősége a nemléttől (a semmitől) való félelemként és a saját létezésért való aggodalomként mutatkozik meg. Az álmok a terápiás feltárás fontos területét jelentik a daseinanalízisben. A pszichoanalízissel ellentétben a daseinanalízis nem kívánja meg az álom újraértelmezését egy alapjául szolgáló vágy feltételezésével. Az álmot úgy vesszük, ahogyan megmutatkozik, a világban-benne-lét részeként. A daseinanalitikusok nem különböztetik meg az álom manifeszt tartalmát az úgynevezett latens gondolatoktól. Módszerében a daseinanalízis minden egyes emberi Da-seinnek igyekszik megfelelni. Heidegger belátásait követve a daseinanalízis az ember létezését a Da-sein nyitottságának területeként látja mindaz iránt, amivel találkozik. A daseinanalízis az emberi Da-sein létét jelenlétének sokféle módjában világra való nyitottságként érti. Az ilyen jelenlét magában foglalja a nyitottságot a távollévő éppúgy, mint a jelenlévő iránt, a múlt és a jövő iránt, amelyek együttvéve az ember teljes időbeli terjedelmét alkotják. A daseinanalízisben arról van szó, hogy a személyt megszabadítsuk e nyitottság minden akadályától, azaz a lét el-nem-rejtettségeként (Unverborgenheit) értett igazságától. Ez felszabadít az önmaga-létre az egymással-létben és az egymásért-létben.
Kezelés
Az emberről alkotott alapvető megértése folytán a daseinanalízis alkalmas a lelki és pszichoszomatikus szenvedés minden formájának kezelésére, feltéve, hogy a kliens motivált, kész és képes szembenézni saját létezésével és annak konfliktusaival. A fejlődési zavarok, amelyek megakadályozták a páciens számára elérhető kapcsolódási lehetőségek teljes beteljesülését, neurotikus, pszichoszomatikus és pszichotikus zavarokban mutatkoznak meg. A daseinanalizált feladata, hogy engedje magát belépni a megnyíló viszony „terébe”, hogy a terápiás viszonyban tovább érlelődjék. A daseinanalitikus terápia célja, hogy a személy a lehető legjobb módon nyitva maradhasson világa felé, s hogy Da-seinjének és annak dinamikájának feltárásával szabad, önmagáért felelős létezés váljék lehetővé. Alapvető kérdései a léte vagy nemléte, az élet és a halál, de az önmaga-lét is éppúgy, mint az önmagáról és másokról való gondoskodás, a másik nézőpontjából való nyílt jelenlét (az egymással-lét), valamint a környező világ (Umwelt) iránti nyitottság, azaz mindaz, ami nem emberi, élő és élettelen, amivel találkozik. A daseinanalitikus pszichoterápia a lelki és pszichoszomatikus szenvedést a környező világ, valamint a Mitwelt (a másokkal közös világ) tekintetében korlátozott és nem szabad létezés módjaiként érti. A daseinanalízis számára a lelki tünetek értelemmel bírnak, amelynek megvilágítása a pácienst önmagához és szenvedésének okához vezeti. A daseinanalitikus terapeuta feladata: • belátást nyerni azokba a megélt és testi módokba, ahogyan a mindenkinek adott, létezését megalapozó létlehetőségeket (egzisztenciálék) hordozza; és • derűjében (Gelassenheit) megfelelni a daseinanalizálthoz fűződő, kibontakozó viszonynak.
A pszichoterápia történetének e pillanatában a daseinanalitikus megközelítés kínálja a legnagylelkűbb hozzáférést az emberi létezéshez, olyat, amely nem korlátozódik arra a természettudományos beállítottságra, amely e területet kezdetei óta uralja.
Szervezet
A daseinanalízist a világ több országában gyakorolják. Mindegyikben van nemzeti egyesület, amely a gyakorlók képzését és szupervízióját szervezi. A nemzeti egyesületeket egy nemzetközi szövetség (IFDA) fogja össze, amely az Európai Pszichoterápiás Szövetséghez kapcsolódik. A szövetség célja, hogy tisztázza és megőrizze a daseinanalízis sajátos vonásait, elősegítse nemzeti egyesületek létrejöttét, és ellássa őket a gyakorlat lényegi iránymutatásaival, hogy „előmozdítsa az oktatást és a kutatást a daseinanalitikus fenomenológia, az antropológia és a daseinanalitikus terápia területén, szemináriumokat, előadásokat, kurzusokat és kongresszusokat szervezzen, támogassa a daseinanalitikus beállítottságú tudományos publikációkat és könyvismertetéseket, és kapcsolatokat létesítsen a pszichoterápia és a filozófia más iskoláival.
A daseinanalitikus pszichoterápia
Szerző: Gion Condrau
Prof. Dr. Gion Condrau
A daseinanalízis eredetét és fejlődését a két világháborút követő szellemi megújulásnak köszönheti. A pszichiátria területén a húszas években mozgalom indult, amelyet részben a freudi pszichoanalízis körüli viták, részben a hagyományos, rendszerező klinikai pszichopatológiával szembeni tudományos kényelmetlenség váltott ki; ez a mozgalom az emberi létezés alapjainak és zavarainak új megértését kereste. Különösen a pszichiátria és a pszichoterápia egyoldalú, természettudományos beállítottsága volt heves bírálat tárgya. Ebből született az úgynevezett „antropológiai” pszichiátria, amelyet olyan neves kutatók indítottak el, mint Ludwig Binswanger, Viktor von Weizsäcker, Viktor von Gebsattel, Eugène Minkowski, Erwin Straus, Rollo May, R. D. Laing és mások.
Ludwig Binswangert (1881-1966) tekintik a daseinanalitikus pszichiátria tulajdonképpeni kezdeményezőjének. Kezdetben azonban, Husserl fenomenológiájának beható tanulmányozását követően, kutatási irányát „fenomenológiai antropológiának” nevezte. 1941-től új tudományos megközelítésére a „daseinanalízis” elnevezést részesítette előnyben. Ekkorra Binswangert már határozottan befolyásolta Martin Heidegger műve, különösen ez utóbbi 1927-ben megjelent „Lét és idő” című könyve. Ludwig Binswanger fő műve, a „Grundformen und Erkenntnis menschlichen Daseins” (az emberi Dasein alapformái és megismerése) 1942-ben jelent meg. Ezt publikációk egész sora követte a daseinanalízisről, a skizofrének nyelvéről és viselkedéséről, valamint tanulmányok a melankóliáról és a mániáról. Meg kell említeni, hogy Binswangerre Sigmund Freud is hatott, akivel egész életre szóló barátságot ápolt, jóllehet nem értett egyet a pszichoanalitikus elmélet fő tételeivel.
A második világháború után Zürichben a Binswangerétől eltérő daseinanalízis-iskola alakult ki. Elsődleges gondja Heidegger fenomenológiájának gyakorlati alkalmazása volt a neurózistanban és a pszichoterápiában. Medard Bossnak (1903-1990) sikerült személyesen felkeltenie Heidegger érdeklődését a pszichoterapeuták gondjai iránt, és rávennie, hogy részt vegyen a megfelelő képzési programban. Ez először a freudi pszichoanalízis metapszichológiájának és C. G. Jung analitikus pszichológiájának megvitatásához és bírálatához vezetett. Míg Boss első daseinanalitikus publikációiban egyértelműen Ludwig Binswanger hatása alatt állt, meglehetősen hirtelen eltávolodott tőle. 1957-ben, egy madridi konferencia után Boss döntő bírálatot tett közzé Freudról, Jungról és Binswangerről, ami sajnálatos módon a két tudós szakításához vezetett. Binswanger úgy érezte, hogy Boss és Heidegger egyaránt elárulta, és ettől fogva inkább Husserlre hivatkozott, míg Bosst Heidegger támogatta, akivel személyes és tudományos barátságot alakított ki. Míg Binswanger nyíltan elutasította „pszichiátriai daseinanalízisének” intézményesítését, és az alapkutatásra összpontosított (a pszichoterápiás értékek helyett), Medard Boss Gion Condrauval együtt 1970-ben megalapította a Svájci Daseinanalitikus Társaságot, 1971-ben pedig a Daseinanalitikus Pszichoterápia és Pszichoszomatika Zürichi Intézetét, amely később Medard Boss Alapítvány néven vált ismertté. 1959-től 1968-ig Heidegger Zollikonban látogatta Bosst, ahol megtartotta a híres, világszerte ismert „Zollikoni szemináriumokat”. 1984-ben Zürichben megalapították a Svájci Daseinanalitikus Szakmai Szövetséget.
Következésképpen a daseinanalízis mint pszichoterápia Martin Heidegger ontológiáján alapul, valamint az emberi létezésre vonatkozó fenomenológiai látásmódján, amely szerint a létezés a Dasein nyitottságának területe mindaz iránt, amivel találkozik. Ez azt jelenti, hogy az emberi Dasein elvileg nyitott és szabad arra, hogy torzítatlanul észleljen mindent, ami jelentéstartalmából természetesen feltárul. Ebben a fenomenológia különbözik a természettudományok dualista világképétől, amelyek végső soron René Descartes filozófiáján nyugszanak, amely szerint áthidalhatatlan szakadék tátong az emberi elme és a mérhető anyag között.
Az ember természetének ilyen szemlélete szükségképpen új antropológiához vezet, azaz olyan tudományhoz, amely elszakad a pusztán természettudományos redukciótól, de éppúgy a metapszichológiai spekulációktól is. Míg a biológia csak az emberi létezés részleges aspektusát képes megragadni, a pozitivista iskola metapszichológiája — daseinanalitikus szemmel — feladja a látható valóság talaját.
Ennek következményei vannak a terápiára nézve. Bizonyos értelemben a daseinanalízis a pszichoanalízis továbbfejlesztésének tekinthető. A külső keret nagyjából változatlan maradt. Lényegi különbségek vannak azonban a tünetek, szimbólumok és álmok értelmezését illetően. Ezeken a területeken a daseinanalízis fenomenológiailag jár el; nélkülözi az okozati-genetikus értelmezéseket, és ehelyett behatóbban kérdez rá a megfigyelt fenomének értelmére és jelentéstartalmára. A daseinanalízisnek a látás (sehen) a gondja, nem a magyarázat (erklären). E „látás” jelentősége és értelme a neurózisok és a pszichoszomatikus betegségek elméletében válik nyilvánvalóvá.
Kétségtelen, hogy Martin Heidegger gondolkodása olyan mértékben hatott a pszichoterápiás elméletre és gyakorlatra, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni (lásd Gion Condrau: Martin Heidegger’s Impact on Psychotherapy, New York, Bécs 1998). A daseinanalízis zürichi iskolája sokszor vizsgálta annak lehetőségeit, hogy a „Dasein” szót más nyelvekre, különösen franciára és angolra fordítsa. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a „Dasein” mint olyan minden fordítási kísérlettel elveszíti sajátos értelmét. Ezért úgy döntöttünk, hogy megtartjuk a „daseinanalízis” kifejezést, hogy megkülönböztessük az úgynevezett egzisztenciális, interperszonális vagy humanisztikus pszichoterápiáktól, mivel egyedül Martin Heidegger Dasein-ontológiai analitikájára utal. Persze, amikor elméletről és gyakorlatról beszélünk, tudományos, nem filozófiai talajon mozgunk; de amint maga Heidegger mindig is állította, és zollikoni szemináriumai idején ismételten kimondta, minden tudomány filozófiai előfeltevésekben gyökerezik. Ez éppúgy érvényes a természettudományokra, mint bármely más tudományos megközelítésre, még ha e gyökereket kifejezetten nem ismerik el vagy nem említik is. A daseinanalízis összképének megfelelően igyekszik meghaladni a szubjektum és objektum karteziánus dualizmusát, s ezzel a psziché és a szóma dualizmusát is. Ennyiben nem beszélünk pszichogén vagy szomatogén betegségekről, jóllehet a kölcsönös megértés kedvéért a daseinanalízis még megtartja a „pszichoszomatika” kifejezést. Az emberi szenvedéshez való daseinanalitikus közelítés fenomenológiai. A fenomenológia, ahogyan Heidegger meghatározza (Edmund Husserltől eltérően), nem a tudat kérdése, hanem a belátásé, ami azt jelenti, hogy tartózkodik az értelmezésektől, és hagyja, hogy a fenomének maguk beszéljenek. Ebben persze különbözik a pszichoanalitikus vagy jungi elméletektől, jóllehet átvett néhány gyakorlati ajánlást, különösen Freudtól.
A modern tudósok, pszichiáterek, pszichológusok és orvosok többnyire szem elől tévesztették a nyilvánvaló valódi jelentőségét. Gyakran figyelmen kívül hagyják annak gazdagságát, ami közvetlenül megtapasztalható, és arra összpontosítanak, hogy minél gyorsabban közvetett, háttérre épülő, elméleti magyarázathoz jussanak mindarról, amivel találkoznak, s ezzel vizsgálati tárgyukat kiszámíthatóvá, tehát reprodukálhatóvá is teszik. Ezzel áll szemben a fenomenológiai vagy egzisztenciálanalitikus megközelítés, amely az észlelt fenomének egyszerű megtapasztalását hangsúlyozza. Elidőzik magánál a feltárandó dolognál, mindig arra törekedve, hogy értelmét kifejezettebben ragadja meg. Így kiváló módon „tárgyilagos” vagy valóságos. A pszichiátria, a pszichológia, a pszichoterápia és a pszichoszomatika területén elfoglalt különleges helyzethez való joga abból ered, hogy mindezek a tudományok elvileg az emberrel foglalkoznak. Kevésbé, mint bármi más, oldható fel az ember kiszámítható mennyiségekben. Az egzisztenciálanalitikus tudományos módszer elsőbbségének ezeken a területeken további alapja a neurotikus, pszichoszomatikus és pszichotikus betegségmód természete. Ez lényegét tekintve elsődlegesen nem megszámlálható mennyiségeken nyugszik, mint az akkor volna, ha a természettudományok foglalkoznának vele. Csak az egyes páciens világának eshetőségeihez fűződő, mindig más, zavart, meghatározó és nem szabad viszonyainak kiszámíthatatlan minőségeibe való belátás révén érthető meg. Ez természetesen nem zárja ki, sőt magába foglalja, hogy a természettudomány módszereivel egészséges és beteg emberek létezésében találhatók hasznos és szomatikusan fontos adatok. E módszerrel azonban sohasem találjuk meg az egészség és a betegség sajátosan emberi okát.
Nyilvánvalóan nem helyes — ahogyan olykor teszik —, hogy az egzisztenciálanalízist mint „filozófiát” szembeállítsuk a pszichoanalízissel mint „tudománnyal”. Mindkettő az ember tudománya, mindkettő úgyszólván „antropológia”; mindkettő a pszichiátriához, a pszichológiához és a pszichoterápiához tartozik. Ez még mindig így van egy olyan korban, amikor a „betegség” és az „egészség” orvosi fogalmainak szűkebb jelentéseit a szociológiai nézőpont kitágította. Ma a pszichiáterek, pszichológusok és pszichoterapeuták nem elégszenek meg elméletek puszta megfogalmazásával. Egyre inkább annak értelmére és jelentésére kérdeznek rá, ami beteg, és amit gyógyítani kell. Hogy tisztázzák a test és a lélek viszonyát, és hogy megkíséreljenek kiszabadulni az élet dualista szemléletének zsákutcájából, kénytelenek filozófusokhoz fordulni, hogy jobban észleljék az ember létezését. Az ember magyarázatára és a rá irányuló cselekvésre tett minden kísérlet, beleértve a pszichológiai és orvosi tudományokat is, filozófiai és tudomány előtti előfeltevéseken nyugszik.
E filozófiai előfeltevések figyelembevételével alapozódik meg a pszichiáter és a pszichoterapeuta gyakorlati munkájának minősége, mert munkájukat bizonyosan befolyásolja világmegértésük módja.
Szótár
A fogalmak, amelyekben ez a munka folyik, németek maradnak. Az iskola arra jutott, hogy nem élik túl a fordítást.